A megszokottnál konceptuálisabb látásmóddal közelítek a márványhoz, mint anyaghoz, és mint tartalmi hordozóhoz egyaránt. Meggyőződésem, ugyanis, hogy a kortárs művészetben is markánsan helye és relevanciája van. Szobrászatomra a teoretikus megközelítés jellemző, hiszen fontosnak tartom, hogy a nézőben kérdések vetődjenek fel. Történjen mindez akár egymásnak ellentmondó, akár egymást kizáró szituációk tettenérésén keresztül. A márvány fennkölt, exkluzív jelleggel terhelt hagyományosabb értelmezését, merőben más, azaz frissebb, kortárs, kontextusba helyezzem. Hétköznapi tárgyak beemelésével, egyre inkább az a formai és tartalmi kontextus válik számomra lényegessé, amibe az anyagot helyezem.

Jelenlegi munkáimmal főként társadalmi és személyiségpszichológiai jelenségeket próbálok tartalmilag absztrakt, formailag azonban figuratív módon megjeleníteni. Ha lehetőség van rá, legszívesebben egész teret kitöltő installációkban gondolkodom, ahol a kiállított műtárgyak és helyzeteik disszonáns szituációkra utalnak. A kézzel készített márvány objektek, vagyis a magára hagyott, önműködő gépek és szerszámok, az ember jelenléte nélkül csak feleslegesen létező objektumok. Ezáltal pont használati tárgy jellegüket veszítik el és a feszültséggel teli céltalanság, nyugtalanító érzését hordozzák.